Egy ló öszvér a lovakról és a szamarakról. Adalék a második gazdaság hazai eszmetörténetéhez[Horse-mule about horses and mules. A contribution to the history of ideas about the second economy in Hungary]

E vita elindítója megkért, hogy mert nem akadt ló a kötőfékére, legyek már olyan sza- már, s írjam meg a második gazdaság eszmetörténetét 19??-től napjainkig. Mivel iparos felmenőimtől örökölt elveim szerint munkát elutasítani csak akkor szabad, ha nincs mód annak tisztességes elvégzésére, továbbá mert a feladat tetszetősnek tűnt, elvállaltam a megbízást. Kikötöttem azonban, hogy a feladatot csak abban az esetben vállalom, ha a vizsgálandó jelenség kutatói között elfoglalt sajátos (akkor még azt hittem, szamári, de valójában ló öszvéri) helyzetem ezt egyáltalán lehetővé teszi. Ez azt jelenti, hogy a témához ló öszvéri viszony fűz, amelyből sajátos (ti. sem nem lovi, sem nem szamári) látásmód következik. Márpedig ló öszvérként akkor tekintem a munkát becsülettel elvé- gezhetőnek, ha a munka során minden tőlem telhetőt megteszek a helyzetemből fakadó torzítások ellensúlyozására (és a túlzott ellensúlyozás elkerülésére), és ha a munka vég- termékét a szöveg véglegesítése előtt alávetem az érintettek kritikájának. E tanulmányban jobbára csak az események sorrendjét, jelentését és jelentőségét vázo- lom, s nem nagyon elemzem a művek tartalmát és következtetéseit. Előbb a második gazdaság fogalmának születési körülményei, majd a fogalom alkalmazásának jellemző irányaival foglalkozom, s csak kivételesen fogom vizsgálni az egyes műveket s egymásra hatásukat. Ezen túl, folytonosan tudatosítani igyekszem az Olvasóban ló öszvéri mivoltomat, remélvén, hogy az Olvasó ennek fényében egészséges gyanakvással fogadja majd eszmetörténet variációmat. Mit jelent a ló öszvéri helyzet, és melyek a belőle fakadó látásmód sajátosságai? A kérdés megválaszolásához mindenekelőtt definiálnunk kell a lovat és a szamarat . E művelethez két dimenziót választottam: a kutató-elemző szakmai hátterét és profizmusá- nak mértékét. Szakmai szempontból a közgazdát tekintem lónak, szamárnak számít tehát minden más szakma képviselője. A profizmus mértékét két módon mérem. Egyfelől, hogy a kutató milyen hosszan foglalkozott (mióta foglalkozik) a második gazdaság kér- déskörével, másfelől, hogy ennek során rendszeresen (de legalábbis sokszor) e témá- ról írva törekedett-e a második gazdaság szakértőjeként emberi tőkére (ismertség, jól csengő név, kapcsolatok, befolyás stb.) szert tenni. A profizmus tekintetében azok a lovak, akik a kezdetektől és/vagy hosszabb ideig kutatták e témát, akik főállásban ebből éltek és/vagy gyakran publikáltak, szamárnak a későn jövő és/vagy alkalmi szereplőket nevezem.