The consequences of Stalinist economic policy in Hungary(1949-1953)

1948-ra a magántulajdon és a többpártrendszer felszámolásával a Magyar Dolgozók Pártja (MDP) megteremtette a szovjet típusú egypárti diktatúra intézményrendszerét. Gazdasági téren az erőltetett ütemű iparosítás kapott hangsúlyt, miközben a kommunista pártvezetés a mezőgazdaság mellett elhanyagolta az infrastruktúra fejlesztését. Az agrárágazat erőszakos téeeszesítése és a szükséges beruházások elmulasztása miatt állandósult az áruhiány. A mezőgazdaság helyzetét tovább súlyosbította a kötelező beszolgáltatások mellett a mennyiségi szemlélet érvényesítése. A magántulajdonú parasztgazdaságok elleni agresszív kampány és az agrárágazat kollektivizálása következtében 300 000 fő végleg felhagyott a földműveléssel és az iparban vállalt munkát. A központi tervutasításos rendszerben figyelmen kívül hagyták a jövedelmezőséget, a termelési költséget, az értékesítési és minőségi követelményeket. Kizárólag egyetlen szabályozó elv érvényesült: a globális termelési tervmutató teljesítése vagy túlteljesítése. A döntéshozók minden egyes termelést és értékesítést meghatározó szempontot figyelmen kívül hagytak. A külkereskedelmi kapcsolatokat a parancsgazdaság szervezeti rendszerébe illesztették. Állami tulajdonú külkereskedelmi vállalatokat hoztak létre, a bel- és világpiaci árakat pedig hermetikusan elválasztották egymástól. A KGST keretein belül a Szovjetunió célja a szocialista blokk országainak világpiaci folyamatoktól való függetlenítése és a belső önellátás elérése volt. A rögzített árak bevezetése 1950-ben súlyosan piactorzító intézkedésnek bizonyult, miközben Magyarország – a nehézipar fejlesztése miatt – rendszeres nyersanyag-behozatalra szorult. Az 1949 és 1953 közötti időszakban a külkereskedelem célkitűzéseit nem sikerült teljesíteni. Az első ötéves terv irracionális gazdaságfejlesztési elképzelései tartós károkat okoztak hazánk nemzetgazdaságában.