A hungarikum, mint endogén erőforrás szerepe a helyi fejlesztésben, a Gönci barackpálinka példáján keresztül

Miközben az elmúlt évtizedekben a helyi erőforrások szerepe a terület- és vidékfejlesztésben határozottan előtérbe került, a számos településen, térségben korábban főszerepet játszó agrárium gazdasági/társadalmi súlya jelentősen csökkent. A Szent István Egyetem Regionális Gazdaságtani és Vidékfejlesztési Intézete (RGVI) évente szervez vidéki térségekre irányuló kutatásokat, melyek során többek közt az agrárium és az élelmiszertermékek helyi fejlesztési stratégiában betölthető szerepét vizsgáljuk. Hipotézisünk, hogy az endogén forrásokra épülő gazdaságfejlesztés számos hazai kistérség esetében kitörési pontot jelenthet a hosszú távú fejlesztések terén. Ennek vizsgálata az itt ismertetésre kerülő kutatás kapcsán a Magyar Értéktárban nyilvántartott eredetvédett gönci barackpálinka területi hatásaira fókuszálva történt. A gyűjtött szekunder adatok mellé 2014 tavaszán mélyinterjúk készültek a vizsgált hungarikum előállításában, gondozásában résztvevő személyekkel, turisztikai szolgáltatókkal és a helyi vidékfejlesztés fontosabb szereplőivel. A kutatási eredmények igazolták, hogy a hungarikumok előállítása számos közvetlen és közvetett haszonnal jár a vizsgált térségek társadalmának és gazdaságának egészére. Hozzájárul többek között a helyben történő munkahelyteremtéshez és megőrzéshez, a helyi vendéglátás és turizmus serkentéséhez, az alapanyag előállítók és a szeszfőzdék bevételeinek, és így a helyi adóbevételek növekedéséhez. Emellett a kiváló minőségű termékek diverzifikációs lehetőséget nyújtanak a helyi gazdálkodók számára, továbbá a hungarikum védjegy hozzájárul a vizsgált térségek ismertségének növeléséhez is. A vizsgálat azonban arra is rávilágított, hogy nagyobb figyelmet kellene helyezni országosan és helyi szinten is az endogén forrásokra alapozott kézműves termékek értékteremtésére, helyi gazdaságfejlesztési lehetőségeikre.