A múlt szigete: Rendszerváltások tanulságai és Kuba jövője

A Karib-térség legnagyobb országa, Kuba, többszörösen is szigetország. Földrajzi értelemben az ország az Antillák legnagyobb szigetét és néhány további szigetet foglal magába. Politikai értelemben Kuba a világ kevés megmaradt szocialista országa közé tartozik, ahol a gazdaságot még központi tervezéssel próbálják irányítani. Kuba sziget az időben is. Részben a tervgazdaságnak, részben az amerikai embargó miatt az ország sok szempontból ma is az 1950-es éveket idézi korabeli, gyakran szovjet motorokkal hajtott amerikai autóival és kinek-kinek ízlése szerint kopott vagy patinás épületeivel. Az 1980-as évek végén Kelet-Európában és a Szovjetunióban elindult és a következő években történelmi léptékben gyorsan lezajlott rendszerváltásokat látva sokan Kubában is gyors változásokat vártak a Szovjetunió összeomlását követően. Ezek a változások azonban azóta sem következtek be. A kontraszt ugyanakkor egyre nagyobb Kuba és a térség országainak fejlődése között, a tervutasításos modell pedig mindenhol máshol is vesztésre áll. Kína ugyan elvileg még a szocializmust építi, a következő száz évben azonban már döntően kapitalista eszközökkel. Észak-Koreában az emberek éheznek és nyomorognak. Vietnam és Ázsia többi szocialista orientációjú országa pedig vagy már feladta a tervgazdaságot, vagy Kínához hasonlóan az egypárt rendszer leple alatt csendben távolodik tőle. A Szovjetunió összeomlását követően Kuba szintén reformokra kényszerült, a valódi rendszerváltás azonban még várat magára. Milyen tapasztalatokat lehet a már lezajlott és a folyamatban lévő rendszerváltásokból Kubában felhasználni? Mit mondhatunk a korábbi tapasztalatok alapján egy kubai rendszerváltás és annak sikere esélyeiről? Hogyan alakultak a kubai rendszerváltásra vonatkozó várakozások a Szovjetunió összeomlását követően? Írásomban ezekkel a kérdésekkel foglalkozom az elmúlt évek kubai rendszerváltásra vonatkozó kutatásai alapján.