Mérsékelhető-e Oroszország európai geopolitikai aktivitása az olajár mesterséges befolyásolása révén?

Az Európát érintő geopolitikai kihívások közül – ahogy a történelem során oly sokszor – most is az egyik legjelentősebb Oroszország fenyegetése. Oroszország egyre tudatosabban alkalmazza a hibrid hadviselés eszközrendszerét Európában is, emellett pedig a hagyományos katonai lépésekről sem mond le: annektálta a Krím-félszigetet, katonai repülőgépeivel rendszeresen megsérti európai országok légterét és európai érdekeket (is) sértő hadmozdulatokat indított Szíriában. A tekintélyes orosz haderő és nukleáris fegyverarzenál miatt a közvetlen katonai konfliktus nem reális alternatíva Oroszországgal szemben, így az ellenséges orosz lépésekkel szemben más módon kell fellépni az európai országoknak. A titkosszolgálati és informatikai védekezés mellett számításba jöhetnek a gazdasági hadviselés eszközei is. Ennek keretében a Krím-félsziget annexiója miatt 2014 óta több gazdasági szankció került elrendelésre Oroszországgal szemben, de szóba jöhetnek más gazdasági hadviselési eszközök is. Kutatásom során azt vizsgáltam, hogy Oroszország európai érdekeket sértő lépéseivel szemben hatékony gazdasági hadviselési eszköz lehet-e a kőolaj árának befolyásolása. Kőolajpiaci adatok és katonai kiadási adatbázisok elemzésével lineáris regressziós összefüggés állítható fel a kőolaj ára és Oroszország katonai kiadásainak alakulása között, így számszerűsíteni lehet, hogy a kőolaj árának 1%-os esése átlagosan mennyivel veti vissza az orosz katonai kiadásokat. Kutatási eredményeim szerint az európai országoknak önmagukban nincs elegendő gazdasági potenciálja, hogy a kőolaj világpiacán tartós és jelentős áresést idézzenek elő, de az Egyesült Államokkal szövetségben hatékonyan alkalmazhatták ezt a geoökonómiai eszközt a Krím-félsziget 2014. évi annexiója utáni időszakban.