Az ökoszisztéma-szolgáltatások értékelésének tapasztalatai és agrárgazdasági jelentősége

Ma már nem kérdés, hanem nagyon komoly környezeti-gazdasági-társadalmi probléma a biodiverzitás gyorsuló ütemű csökkenése, az ökoszisztémák degradációja és a klímaváltozás okozta kihívások kezelése. 2018. év végén két fontos – nemzetközi szakértők által összeállított – tudományos jelentés jelent meg, amelyek a biodiverzitás csökkenését és a klímaváltozás hatásait vizsgálták. Az egyik az EN SZIPCC (Egyesült Nemzetek Szervezetének - Éghajlat-változási Kormányközi Testület) jelentése a klímaváltozásról, a másik jelentés pedig a WWF (Természetvédelmi Világalap) Élő Bolygó Jelentése a biodiverzitás és az ökoszisztémák állapotáról. Mindkét jelentés meglehetősen pesszimista helyzetet mutat be, és drasztikus lépéseket, valamint nemzetközi összefogást sürget a kedvezőtlen folyamatok kezelésével kapcsolatban. A Millenniumi Ökoszisztéma Felmérésben megállapítják, hogy az ökoszisztéma-szolgáltatások 60%-át nem fenntartható módon használja az emberiség. A természeti erőforrások növekvő mértékű és gyorsuló ütemű gazdasági felhasználása, az emberiség környezetre gyakorolt negatív hatása, az ökoszisztémák és az általuk biztosított ökoszisztéma-szolgáltatások gyengüléséhez vezetnek. Ezen szolgáltatások az alapjai mind a társadalmi jóllétnek, mind a gazdasági teljesítmény elérésének. Így a biodiverzitás csökkenésének, az ökoszisztéma-szolgáltatások degradációjának és a klímaváltozás negatív hatásainak következménye a jövedelmek csökkenése (sok esetben teljes megszűnése), valamint az egyén és a társadalom jóllétének a (sokszor jelentős) csökkenése. Az ökoszisztéma-szolgáltatások fogalmának bevezetése elsősorban azt a célt szolgálja, hogy bemutassa azokat a bonyolult összefüggés- és kapcsolatrendszereket, illetve folyamatokat, amelyek az ökoszisztémák működését jellemzik. Az ökoszisztémák változásának nyomon követésén túl, fontos az általuk biztosított szolgáltatások értékének meghatározása, ami lehetővé teszi, hogy mind a társadalom, mind a döntéshozók számára bemutassa e szolgáltatások jelentőségét és számszerűsítse azt a hasznosságot, amit a társadalom számára biztosítanak. Ez a folyamat hozzájárulhat a társadalmi, gazdasági szereplők szemléletének formálásához, és az ökoszisztéma állapotának megóvásához – ami egyben a jelenlegi formában ismert földi élet megóvását is jelenti. Ha a biodiverzitás csökkenésében és a klímaváltozásban elindult negatív folyamatok tovább folytatódnak, az előrejelzések szerint (jó esetben 30 éven belül, a negatív forgatókönyvek szerint akár már 10-15 éven belül) az ezekben a rendszerekben elindult negatív változások visszafordíthatatlanok lesznek, illetve elérik azt a határértéket, amihez a társadalom és a gazdaság még alkalmazkodni tud. Ahhoz, hogy a 2050-re előre jelzett kilencmilliárd ember élelmiszer-ellátása biztosítható legyen – a jelenlegi fogyasztói szokások mellett – az élelmiszer-termelést 50%-kal kell növelni. Azonban a termelés növelése – a jelenlegi mezőgazdasági gyakorlat mellett – fokozott nyomást gyakorol a természeti erőforrásokra, növeli a degradációt és ezzel együtt párhuzamosan csökken az ökoszisztémák szabályozó funkciója. Az ENSZ Éghajlat-változási Kormányközi Testületének jelentése szerint a klímaváltozás miatt 2025-re a Föld lakóinak kétharmada vízhiánnyal fog küzdeni és a haszonnövények egy része is el fog tűnni a termelésből, mivel nem lesznek képesek tolerálni a megváltozott klimatikus viszonyokat. Ugyanakkor a felmelegedés miatt a nagyobb tűréshatárral rendelkező növények terméshozama is jelentősen csökkenhet. Mivel az élelmiszer-termelés az ökoszisztéma-szolgáltatásokon alapszik, ezért az élelmiszer-biztonság megőrzése érdekében alapvető fontosságú a mezőgazdasági termelés és a természetes ökoszisztémák közötti kapcsolatok feltárása. -------------- Addressing the challenges of the accelerating decline in biodiversity, the degradation of ecosystems and climate change is no longer a question today, rather a very serious environmental-economic-social problem. At the end of 2018, two important scientific reports were published to investigate biodiversity loss and the effects of climate change. The first is the report on climate change by the UN IPCC (United Nations - Intergovernmental Panel on Climate Change), the other is the Living Planet Report on the state of biodiversity and ecosystems by the WWF (World Wildlife Fund). Both reports present a rather pessimistic situation and call for urgent actions and international cooperation in dealing with unfavorable these processes. The Millennium Ecosystem Assessment states that 60% of ecosystem services are used unsustainably by humanity. Increasing and accelerating economic use of natural resources, and the negative impact of mankind on the environment causes the weakening of ecosystems and their services. These services are the basis for both social well-being and economic achievement. Thus, the loss of biodiversity, the degradation of ecosystem services, and the negative effects of climate change will result in a loss of income (in many cases complete cessation), and the (often significant) decline in the well-being of the individual and society. The introduction of the concept of ecosystem services is primarily intended to present the complex relationships and processes that characterize the functioning of ecosystems. Beyond monitoring ecosystem changes, it is important to determine the value of the services they provide, which will enable both society and decision-makers to demonstrate the importance of these services and to quantify the benefits they provide to society. This process can contribute to shaping the perception of social and economic actors and to preserving the state of the ecosystem - which also means preserving the earthly life that is presently known. If negative trends in biodiversity loss and climate change continue, it is projected in the baseline scenario within 30 years and in the negative scenarios within 10-15 years that negative changes in these systems will be irreversible and reach the limits that society and economy can adapt to. In order to ensure food supply for the nine billion people predicted by 2050 - in addition to current consumer habits - food production should be increased by 50%. However, increasing production - in addition to current agricultural practices - exerts increased pressure on natural resources, increases degradation and, at the same time, reduces the regulatory function of ecosystems. According to the UN Intergovernmental Panel on Climate Change, by 2025, two-thirds of the Earth’s population will suffer from water shortages and some crops will disappear from production as they will not be able to tolerate changed climatic conditions. At the same time, the yield of plants with a higher tolerance can be significantly reduced due to global warming. Because food production is based on ecosystem services, it is essential to explore the links between agricultural production and natural ecosystems in order to maintain food safety.