Változtatások szükségessége a magyar agrárfelsőoktatás képzési programjaiban

Nem lehetett célom az, hogy a cím által körvonalazott területhez kapcsolódó valamennyi problémát jelentő kérdésre választ adjak. Ennek a terjedelmi korlátok mellett az is oka, hogy a kérdésekre adandó válaszok rendkívül komplexek. Továbbá azt is meg kell említenem, hogy nem tartom magamat – valamennyi kapcsolódó kérdést illetően – a terület szakértőjének. Ezért a dolgozat keretében csak arra vállalkozhattam – alapul véve az agrár-felsőoktatásban eltöltött több mint negyven évet és több felsőoktatási reformot megélt oktatóként, döntési kompetenciával bíró testületek (oktatási dékánhelyettes, MAB Szakterületi Bizottságában való részvétel) tagjaként, kapcsolódó projektek, szakalapítási és szakindítási kérelmek szakmai felelőseként és készítőjeként, több esetben felkért bírálójaként stb. –, hogy rávilágítsak azokra az általam legfontosabbnak ítélt szakmai problémákra, amelyek – a számos megvalósult fejlesztés ellenére – az agrár-felsőoktatásban még napjainkban is fennállnak. Nem tárgyalom részletesen a kapcsolódó makrogazdasági összefüggéseket. Teszem ezt abból a meggondolásból, mivel a nagy ívű, tágabb dimenzióba ágyazott stratégiákból, amelyek a kívánt jövőképet megfogalmazták: mint az élethosszig tartó tanulás, a tudásgazdaság, a felsőoktatás európai versenyképességének biztosítása – és lehetne még folytatni a sort – nincs hiány. A kapcsolódó kérdések közül a képzési programokra és tantervekre fókuszálok, és azokra a felvetésekre keresem a választ, amelyek fontos tartalmi kérdéseket érintenek, egyértelműen meghatározzák a mozgásteret, és a szükségesnél lényegesen kisebb publicitást kapnak. Ugyanakkor meggyőződésem, hogy a versenyképesség, a munkaerőpiac elvárt követelményeinek való megfelelés alapvetően ezen a szinten, azaz a képzési programok tanterveinek szintjén határozódik meg. Úgy ítélem meg, ha a fontos tartalmi kérdéseket érintő területeken – mint a kimenetszempontú ismeretátadás előtérbe helyezése, az ismeretanyag atomizáltságának megszüntetése, a felsőoktatás finanszírozási rendszerének (és benne az oktatói utánpótlás biztosítása) megváltoztatása stb. – érdemi tartalmi változás nem történik, az agrár-felsőoktatás nem fog tudni megfelelni azoknak az elvárásoknak, amelyeket – a jövőre vonatkozóan – az agráriummal szemben szükségszerűen jelentkező újabb és újabb követelmények generálnak. -------------- Not all the questions about the topic outlined in the title can be answered. Apart from the article page limits, the answers to the questions are extremely complex. Moreover, the author does not consider himself to be an expert in the field for all related issues. Therefore, within the framework of the article the author’s aim is to highlight the professional problems considered by him (he has spent more than forty years in agricultural higher education and has experienced several higher education reforms as an educator and as a member of decision-making bodies e.g. Vice-Dean for Educational Affairs, MAB Expert and Special Committee) to be the most important in agricultural higher education, despite many completed developments. The related macroeconomic relationships are not discussed in detail as there is no shortage of longterm strategies formulating the desired vision (lifelong learning, knowledge economy, European competitiveness of higher education etc.). Of the related issues, the author focuses on training programmes and curricula, at the level of which competitiveness and meeting the expectations of the labour market are basically determined, and is looking for answers to questions that clearly define the frames and are published less than necessary. If there are no substantive changes to the important issues, such as the focus of knowledge transfer on meeting the expectations of the labour market, eliminating the atomisation of knowledge and changing the system of financing higher education (including the generational renewal), agrarian higher education will not be able to meet the expectations that - in the future - will be generated by the increasing requirements of agriculture.