Elszegényedés Észak-Magyarországon

A gazdasági átmenet Magyarországon mélyreható átalakulást indított el. A gazdasági és társadalmi szerepek változása felgyorsult, amely kihat az egyének viselkedésére. A társadalom többsége képes alkalmazkodni a változó szerepekkel együtt járó változó elvárásokhoz, azonban az egyenlőtlenségi társadalmakban mindig vannak olyanok, akik életkörülményeik, vagy örökölt kulturális normáik miatt nem képesek alkalmazkodni e szerepekhez. Ők azok, akiket a társadalmi kirekesztés leginkább veszélyeztet, és ők azok, akik a le-maradás, leszakadás veszélyének leginkább ki vannak téve. Ha ezen csoportok aránya elér egy kritikus szintet, akkor ez az egész társadalom és gazdaság fejlődését veszélyezteti. A változó szerepekhez való alkalmazkodás a gazdasági világválság beköszöntével még nehezebbé vált. 2008 szeptembere óta a társadalomnak a korábbinál is nagyobb hányadát veszélyezteti a szegénnyé és a kirekesztetté válás. Tanulmányom azt vizsgálja, hogy a válságnak és az azzal együtt járó negatív gazdasági jelenségeknek milyen hatása lehet a régióban élők sze-génységére. Mivel a gazdasági válság egyik fontos következménye a gazdasági visszaesés, arra keresem a választ, hogy ez vajon milyen mértékben be-folyásolja a szegénységet. Tanulmányom bizonyítani kívánja, hogy a gazda-sági növekedés visszaesése nemcsak a társadalom egyre szélesebb körének elszegényedéséhez járul hozzá, hanem szignifikáns módon növeli meg a sze-gények társadalmon belüli arányát, és a szegénység mélységét is. Amennyiben ez a feltételezés igaz, érdemes megvizsgálni, hogy egységnyi gazdasági növekedés, illetve visszaesés milyen mértékben csökkenti, illetve növeli a sze-gények arányát és a szegénység mélységét, továbbá melyek azok a tényezők, amelyek az Észak-Magyarországi régióban leginkább hozzájárulnak a sze-génységet jellemző legfontosabb indikátornak, a jövedelemnek a csökkenésé-hez. Lényeges ugyanis ismernünk, hogy mi okoz szegénységet, mik azok a té-nyezők, amelyek a leginkább szegénységi kockázatot hordoznak.